Gyakorlati tippek kezdő tolmácsoknak

Tolmácsolandó szövegek nehézségi tényezői

Mi minden okozhat nehézséget a tolmácsnak a forrásszövegekben és hogyan lehet ezeket kezelni? Professzionális tolmácsok munkájának kiértékelése alapján 11 tényezőt azonosítottunk.

1. SZAKTERMINOLÓGIA

A legnyilvánvalóbb nehézségi tényező az ismeretlen szavak, szakterminusok mennyisége. A jó tolmács holtig tanulja az új szavakat, és egyre több szó fordítása válik számára automatizmussá. Felkészülésének központi eleme a glosszárium összeállítása. Ehhez felhasználja a tárgyalófelektől / előadóktól kapott primőr szövegeket, és/vagy egyéb, az adott témában az interneten fellelhető szövegeket (cikkeket, online lexikon bejegyzéseket, vállalati, szervezeti weboldalakat, stb). A szótárazó munkát és a tolmácsolási eseményt ideális esetben legalább egy éjszaka választja el, de még mindig jobb egy aznap reggel összeállított glosszárium, mint semmi glosszárium.

Gyakorlati tipp: Glosszárium összeállítása

Másoljuk át a téma szempontjából releváns szöveget, pl. cikket a böngészőből a szövegszerkesztőbe. Állítsuk be a helyesírás-ellenőrzés nyelvét, hogy az elgépelt szavakat észrevegyük. Olvassuk (és értelmezzük) a szöveget. Eközben a Ctrl-billentyű nyomvatartása mellett kattintsunk duplán a glosszáriumba felvenni kívánt szavakra. Ha a cikk végére értünk, helyezzük őket vágólapra (Ctrl-C), nyissunk új dokumentumot (Ctrl-N), és másoljuk be a vágólap tartalmát (Ctrl-V). A szavak sortöréssel elválasztva kerülnek be. Ha szükséges, a Kezdőlapon a Bekezdés  szekcióban (Microsoft Word) az A->Z paranccsal ábécés sorrendbe is állíthatjuk őket. Alakítsuk a szavak listáját táblázattá: Jelöljünk ki mindent Ctrl-A-val, majd válasszuk a Beszúrás fülön a Táblázat / Táblázat beszúrása parancsot. A szavak így egy egyoszlopos táblázat celláiba kerülnek. Adjunk a táblázathoz új oszlopot a kontextus-menüvel vagy a jobb felső sarokban közelítésre megjelenő plusz-szimbólummal.

A szavak nyersfordítására elég jó megoldást nyújt a Google Fordító vagy – indoeurópai nyelvek között – még jobbat a deepl.com. Az eredményt vágólapra helyezzük (a szövegdoboz alatti dokumentum-szimbólum vagy kijelölés + Ctrl-C), visszatérünk a szövegszerkesztőbe, ahol kijelöljük az üres oszlopot a felette közelítésre megjelenő lefelé mutató nyíllal, majd Ctrl-V-vel beillesztjük. Minden sortöréssel elválasztott fogalom külön cellába kell hogy kerüljön. Érdemes ránézni az utolsó sorra, nem csúszott-e el valahol.

Ezután feltétlenül menjünk végig a szavakon, mert nincs rá garancia, hogy egy online szótár vagy fordítógép ebben az adott kontextusban legmegfelelőbb megoldásokat nyújtja. A kontextus-szenzitív Deep-L azonban jobb eredményt tud nyújtani, ha a szavak alá bemásoljuk az egész cikket is. Mégsem ússzuk meg ezzel a módszerrel sem, hogy egyenként elgondolkodjunk a szavakon – ami nem kidobott idő, hiszen eközben tanuljuk is őket.

A hosszabb távú terminológia-management szempontjából hasznos, ha a táblázatot ezek után táblázat-kezelő szoftverbe másoljuk, amelyben 1 file (Microsoft Excel: „Munkafüzet”) különböző lapjai szolgálnak az egyes szakterületek szavainak mentésére. Ezeket később könnyűszerrel importálhatjuk CAT-szoftverekbe, ha fordítani is szoktunk.

Ha az idegen nyelvű forrásszövegben mégis felbukkanna egy szakterminus, amelynek magyar megfelelőjét a tolmács nem ismeri, gyakran jelent megoldást, ha a latin – vagy éppen a német – szavak szokott magyarító alakját használja; lehet, hogy létezik rá anyanyelvi szó is, de az idegen szó magyarítása áthidalásként gyakran megfelel.

Konszekutív tolmácsolásnál a tolmács jegyzetel; a leggyakrabban előforduló szavakra egy kb. 100 szimbólumból álló készletet használ, a többi szót lerövidíti. Az ismeretlen szavakat azonban nem mindig jó lerövidíteni, mert nem biztos, hogy percekkel később is emlékezni fog rá. Az idő márpedig, mint azt a továbbiakban is látni fogjuk, kulcstényező a tolmácsolásban; minden morzsájára szükség van.

2. REÁLIÁK

Intézmények, tisztségek, törvények, fontos szerződések, rendeletek, események nevei – általában több szóból álló kifejezések, amelyek nemcsak, hogy a célnyelvet hallgató személyeknek is kizárólag a meghatározott, fix nevükön ugranak be, de még érteni is illik, kire-mire vonatkoznak.

Az ún. kulturális reáliák (pl. Őszödi beszéd) elmagyarázására szinkrontolmácsolásnál nincs idő, de konszekutív tolmácsolásnál célszerű nagy vonalakban körülírni (az akkori miniszterelnök 2006-os pártgyűlésen elmondott beszéde), amihez persze ismerni kell azt. Ezek enyhébb esete, amikor a másik nyelven a kulturális reáliát (pl. Trianon) egy másik tulajdonnév jelöli (der Friedensvertrag von Versaille).

A tolmácsok kifárasztásának biztos módja a reáliahalmozás, ami konferenciákon, politikai fórumokon előadott beszédek első mondataiban sajnos elég gyakori jelenség. Példa:

Köszönjük a [személynév+pozíció]-nak, hogy a [helyszín+intézmény] gyönyörű épületében fogadják a [pozíció+személynév]-vezette [helyszín+intézmény] küldötteit, hogy a [rendezvény neve] alkalmából közösen találjunk megoldást az [esemény] kihívásaira.

Márpedig a beszéd utolsó mondatainál egy fontosabb csak: a nyitány; ha a tolmács bizonytalan, leginkább ekkor tűnik fel mindenkinek.

A felkészülés itt is kulcsfontosságú; jó esetben mindkét nyelven a tolmács előtt van papíron a szervezők és a résztvevők neve, pozíciója és intézményük, valamint a témát érintő események, dokumentumok nevei.

Ha egy ilyen lista és a glosszárium összeállítása után még marad ideje, a tolmácsnak minél jobban el kell mélyülnie a tárgyban – ezt a Téma (összefüggések) idegensége c. pontban még részletezzük.

A reáliák legtöbbször olyan kritikus információt képeznek, amely nélkül nemhogy a tartalom nem lenne érthető; szerkeszteni sem lenne mire a mondatot.

Gyakorlati tipp: Szókártyák biflázása

Helyzet: Számunkra idegen szakterületű rendezvénysorozaton fogunk tolmácsolni. Elkészítettük a glosszáriumot, de az előttünk álló nagy terhelésre való tekintettel szeretnénk a szókincs – a szakterminusok és a reáliák – legfontosabb részét a zsigereinkben tudni. Ilyenkor segíthet a klasszikus szókártyabiflázás, amelyre régóta léteznek számítógépes vagy újabban okostelefonos alkalmazások, mint pl. az ANKI.

Ezekbe a programokba CSV-formátumban importálhatjuk a szavaink listáját – amilyeneket az Excel is exportál. Beállíthatjuk, hány szót szeretnénk alkalmanként megtanulni. Ne essünk túlzásokba; érdemes minden nap tanulni, de nem több, mint 10-20 szó megtanulásának céljával.

A program „felfedi” a szópár egyik megfelelőjét, mi pedig kimondjuk a célnyelvi megfelelőjét. Hanghullám-elemzést az ANKI nem végez, a magunk ellenőreink vagyunk. A szókártya kattintásra „megfordul”, és mi magunk választjuk ki 3 gomb közül, hogy a kifejezés

  • a könyökünkön jön ki,
  • hogy részben vagy csak pontatlanul tudtuk,
  • vagy dunsztunk sem volt a megfejtésről

Az első esetben a program a következő session során még egyszer fogja használni a kártyát, s ha akkor megerősítjük, hogy már nem kihívás, akkor eltűnik a pakliból.
A második esetben is számíthatunk a kártya további megjelenéseire.
A harmadik esetben pedig még az adott sessionben erőltetni fogja a lapot; így a vége felé már csak a nehezen megjegyezhető kártyák ismétlődnek, míg legalább a középső értékelést meg nem kapja tőlünk mindegyik.

Kézenfekvő, hogy abban a nyelvi irányban tanuljunk, ahogyan majd dolgoznunk kell. De mivel a legtöbb konferencián és gyakorlatilag minden liaison-helyzetben oda-vissza kell dolgoznunk, érdemes anyanyelvünk szavait kikérdeztetni – azaz az idegen nyelvű szavak gyors előkeresését gyakorolni.

3. ADATOK

3.1 SZÁMOK

A számok pontos megjegyzését nehezíti, ha előttük vagy utánuk valamilyen fordításintenzív szövegrész áll; ez lehet pl. egy gazdasági mutató, amelynek célnyelvi megfelelőjét pontosan kell ismerni. A számhoz gyakran társul mértékegység, amely – különösen műszaki területen – több szóból is állhat.

Ha a tolmács a számot erőforrások hiányában lekerekíti (pl. nem foglalkozik a századokkal, ezredekkel), akkor áll a biztos oldalon, ha hozzáteszi: körülbelül, hozzávetőleg, stb. Milliós, de az utolsó helyiértékig megadott számoknál érdemes a „több, mint” fordulatot használni, és ha minden part szakad, a „több millió” még mindig jobb megoldás, mint a szám teljes kihagyása.

A németben és az angolban a 13 és a 19 közötti számok helyett könnyen a tíz 30 és 90 közötti többszöröseit lehet érteni és fordítva. Itt átfedés van az Elértések c. ponttal. Nincs köze az elértés jelenségéhez, de hasonlóan bosszantó a kontinentális és az angolszász tízhatványok kalamajkája. A mértékegységek fordítása pedig annyi buktatót, hamis barátot rejt, hogy abban külön el kell mélyülni, ha az ember műszaki fordításra, tolmácsolásra adja a fejét.

A tolmácsok egyetemi képzésében, kiscsoportos tolmácsolási gyakorlatoknál előfordul, hogy ugyanazt a számadatot négy hallgató négyféleképpen adja vissza.

Fentiek miatt a profi tolmács, amint meghall egy számot, „csapot-papot eldobva” azonnal lejegyzeteli azt. Szinkrontolmácsolás esetén az éppen nem tolmácsoló kabintárs figyeli a szöveget és jegyzi fel társának a számokat.

Ha az előadást fóliaprezentáció (slideshow) kíséri, azt ideális esetben a tolmács is előre megkapja, hogy a gyors tájékozódás érdekében megismerje.

3.2 DÁTUMOK

A német-magyar és az angol-magyar nyelvpárokkal dolgozva a dátumok fordítása szintén problematikus. A magyar a legnagyobb időegységtől halad a legkisebbig, a német sorrend fordított, de szintén következetes. Az angolban viszont két lehetőség is van: a némethez hasonló brit nap-hónap-év és az amerikai hónap-nap-év formátum. Mivel a számok kizárólagos használata teljes káoszhoz vezetne, szóban legalább mindig kimondják a hónap nevét.

Még ha a beszélő ennek tudatában van és kooperatív is, német-angol tolmácsként mégis gyakran megakad az ember: Milyen nyelven is dolgozom most?
A probléma ráadásul megismétlődik a kétjegyű számok tolmácsolásakor; míg az angol a magyarhoz hasonlóan sorra veszi a helyiértékeket a legnagyobbtól a legkisebbig, addig a német csak a százasokig halad sorban, majd az egyes és a tízes helyiértéket (13 és 99 között) minden ésszerűsséggel szembemenve megfordítja. Ez nemcsak a német-magyar tolmácsolásban okoz mindig pillanatnyi fejtörést, de gátlásokhoz vezet akkor is, ha ugyanez a tolmács angolról kezd el dolgozni.

3.3 SZEMÉLYNEVEK

Hacsak nem valamilyen foglalkozást jelölő szó, ismert helyiségnév vagy más értelmes szó, a nevek: hangok véletlenszerű sorozatai. Konszekutív tolmácsolásnál érdemes legalább egyszer visszakérdeznünk, így a beszélő talán megérti, hogy a jövőben az ilyen hangsorozatokat artikulálja világosabban. Szinkrontolmácsolásnál megpróbálhatjuk visszaadni (elhalandzsázzuk), de bármelyik esetben legjobb, ha előttünk van egy listán.

Ezen kívül pozíciójuk, titulusaik téves visszaadásánál sokan megharagszanak, mert azokért keményen megdolgoztak. Ha konszekutív tolmácsolásnál úgy érzi, elveszhetett valami egyik-másik reáliából, a tolmácsnak élnie kell a visszakérdezés lehetőségével.

4. FELSOROLÁSOK

Az emberi agy nem számítógép, de vannak olyan előadók, akik örülnének, ha az övék az lenne. Az, hogy egy előadó jegyzetet tart maga előtt, amellyel biztosítja előadása, tényanyaga teljességét, teljesen magától értetődő. Sajnos azonban előfordul, hogy az előadó a maga tehermentesítése végett mindent felolvas. Ilyenkor a tolmáccsal szemben az az igazságtalan elvárás keletkezik, hogy mindent pontosan adjon is vissza. Egy gyors egymásutánban elmondott, háromnál több elemből álló felsorolás pedig már komoly időveszteséget okozhat.

Összefoglalva a felsorolások a szakkifejezések, reáliák vagy adatok legnagyobb információ-sűrűségű konténerei.

Szerencsére a felsorolások gyakran egyazon témakomplexumhoz tartoznak; ilyenkor célravezetőbb lehet a mögöttes tartalomra koncentrálni és nem megpróbálni fordítógépszerűen működni. Példa: mint a modern élet, a városiasodás velejáróit, a stressz – depresszió – szorongás – alvászavarok szavakat gyakran használják egy levegővétellel. Ha ezek felsorolására kerül sor, jobb egyiket-másikat a tapasztalatkincsből előhívni, és még mindig jobb, ha valamelyik lemarad, mint ha a tolmács értékes másodperceket veszít.

5. IDIÓMÁK

Az idiómák a nyelv sava-borsa, velük az előadó frappánsan lerövidíthet egy-egy összefüggést, és derülésre bírhatja a közönség egyik felét, a tolmácsot azonban kihívás elé állíthatja. Az idiómák tolmácsolására 5 lehetőség van:

1. Az idióma egy-az-egyben megvan a célnyelvben is, mert az egyik nyelvközösség a másiktól vette át.

  • pl. Äpfel mit Birnen vergleichen
  • = „almát körtével összehasonlítani”

2. Az idiómának létezik a célnyelvben olyan idiomatikus párja, amely ugyanazt fejezi ki.

  • pl. über dem Berg sein
  • = „látja a fényt az alagút végén”
  • egyszerűbben: túl van a nehezén
  • a „túl van a zenitjén” egy idiomatikus hamis barát lenne!

3. A célnyelvben csak olyan idiómák vannak, amelyek nem pontosan fedik a forrásnyelvi idiómát, ezért jobban járunk egy körülírással.

  • pl. aus dem letzten Loch pfeifen
  • tükörfordítása: “az utolsó lyukból sípol”
  • kézenfekvő lenne: “100 sebből vérzik”
  • azonban a német beszélők nem teljesen ezt fejezik ki vele, hanem hogy valami „a végét járja”, “az utolsókat rúgja”

4. A célnyelvben egyáltalán nincs megfelelője a forrásnyelvi idiómának, de annak tükörfordított változatát meg fogják érteni.

  • pl. jemandem den Fehdehandschuh hinwerfen
  • tükörfordítás: „vkinek odavetni a vívókesztyűt”
  • jelentése: kihívni valakit

5. Nincs megfelelője, és a tükörfordítás is értelmezhetetlen lenne; csak a körülírás segít.

  • pl. jemandem einen Bärendienst erweisen
  • = “valakinek medveszolgálatot tenni”
  • jelentése: “segítsége többet árt, mint használ”

Az idiómapárok tanulása a nyelvoktatás eléggé elhanyagolt része, és a tolmácsok számára sem bír olyan fontossággal, mint a szakterminusok és a reáliák ismerete. A legtöbb szimpátiát mégis egy jól eltalált idiómafordítással arathatjuk, mert vagy a két kultúra együvé tartozását húzzák alá (1-es eset) vagy tévedhetetlen nyelvértésünket (2-es, 3-as eset), vagy gyors problémamegoldó készségünket demonstrálja (4-es, 5-ös eset).

Egy tisztességes, magyarázatokkal, sőt németázatokkal is ellátott idiómaszótárat ezen a linken talál.

6. TÉMA (ÖSSZEFÜGGÉSEK) IDEGENSÉGE

A tolmácstudomány a tudás két fajtáját különbözteti meg:

  • a deklaratív (köznyelven “lexikális”) tudás a világról szerzett adatszerű információk összessége; könnyen verbalizálható, forrása az élettapasztalat és a médiumok
  • a procedurális tudás (köznyelven “készség”) ezzel szemben nem tudatos, alkalmazása öntudatlanul történik

A tolmács számára a deklaratív tudás a kulturális és szakma-specifikus tudás, procedurális tudása a nyelvi és kognitív készségekből, tolmácsolási stratégiákból áll. A két fogalom jól megfeleltethető a német Wissen és Können szavaknak.

A tolmács gyakran csöppen bele új helyzetekbe, találkozik új összefüggésekkel és új szavak tömegével. Legyen bármilyen intelligens, művelt és világlátott, gyakran kerül olyan helyzetbe, hogy az adott szakterületről neki van a jelenlévők közül a legkevesebb ismerete. Sajnos különösen az idegen nyelveket nem, vagy nem magas szinten beszélő ügyfelek fejében él egy olyan elképzelés, hogy a tolmács úgy dolgozik, mint egy egyszerű gépi fordító: szavakat pakol egymás után; értenie nem is szükséges. Valójában a jobb fordítószoftverek sem így dolgoznak. Ezért, amint azt nem győzzük emlegetni, a tolmácsnak sokat kell művelődnie, a szervezőktől, előadóktól vagy a tolmácsolásra szoruló felektől kérdeznie, ill. jó előre minél több anyagot bekérnie – a többi nem rajta múlik. A felkészüléssel persze egyre nő deklaratív tudása, és a gyakorlattal a procedurális tudása, és minél fejlettebb az utóbbi, annál inkább tehermentesíti a tolmácsot, hogy a leghatékonyabban élhessen az előbbivel.

7. A MEGFOGALMAZÁS IDEGENSÉGE

Még egyazon nyelv különböző beszélői között is lehetnek eltérések a tekintetben, hogy hogyan fogalmaznak. A német nyelv használói között is vannak olyanok, akik a nyelv moduláris bővíthetőségét, műszaki jellegét jobban kihasználják. Ennek egyik esete például, amikor az írásjelek közlése is a beszélt szövegbe kerül („Fragezeichen” „Strägstrich” „Bindestrich”), ami a nyelvnek egyfajta programnyelvszerű használatára utal. Ez a magyar gondolkodás számára idegen. Ha az előadó beszéde közben a tolmács idegenségérzete csak fokozódik, akkor – szinkrontolmácsolás esetén – érdemes megnövelnie a követési távolságot. Az idegen kultúrájú beszélő gondolatait ugyanis az ő feladata megérteni; ha nagyon tapadna, és a célnyelvtől idegen módon adná át az információt, akkor félmunkát végezne és fárasztaná az ügyfelét.

8. TEMPÓ

Ahogy már többször említettük, valamennyi fent nevezett nehézséget fokozza a gyors tempó. Míg a tolmácsok általában a túl gyorsat szokták nehezményezni, gondot okozhat a túl lassú vagy a drámaian váltakozó tempójú szöveg is.

Szinkrontolmácsolás: Miközben a tolmács egy korábbi szövegrészt fogalmaz meg és egy annál is korábbit realizál, az aktuálisan hallott szöveg elveszhet. Ha azt érzi, hogy egyre több a „fekete folt”, egyre többet kell anticipálni – kitalálni, mit mondhattak – jobb, ha a tolmács előbb vállal be némi veszteséget és ugrik előre a jelenbe, máskülönben problémáit a stressz fogja betetőzni.

Konszekutív tolmácsolás: Itt a tolmács alapvetően az összefüggések megértésének / megjegyzésének illetve a jegyzetelés optimális arányára törekszik. Ha járatlan a témában (ld. Téma (összefüggések) idegensége) és még a tempó is gyors, vigyáznia kell, nehogy szerepe a gyorsíróévá alacsonyodjon, mert ha írása olvashatatlanná válik és / vagy megtelik felidézhetetlen rövidítésekkel, elveszíti a fonalat.

9. ELÉRTÉSEK

Míg a félreértés a tartalmak összetettebb okokból előforduló helytelen értelmezését jelenti, az el-értés alatt az ismert félig ismeretlen szavak elhallását értjük. Ennek egyik gyakori oka az, hogy a szó hangalakja egy másik szóéhoz hasonlít – esetenként azért, mert etimológiailag rokon szavak.

Amikor a tolmács egy szót, vagy annak egy részét valamilyen fizikai okból nem hallja meg (környezeti zaj, pontatlan artikuláció), akkor

  • vagy kikövetkezteti a szövegkörnyezetből
  • vagy ha megvan a szótő, akkor abból ÉS a szövegkörnyezetből következtetéssel talál rá megoldást.

Ha a szó (félig-meddig vagy egészen) ismeretlen, a megtippelésben segít, ha az egy másik nyelven jelent a tolmács számára valamit.

Válasszuk bármelyik megoldást is, nem biztos, hogy megoldásunk jelentéstartalma a lehető legjobban fogja fedni az eredetiét – „a show-nak azonban folytatódnia kell”.

A notációval kapcsolatban: A tolmács

  • ‘A nyelve’ az anyanyelve,
  • ‘B nyelve’ az első (erős) idegen nyelve, amelyen kiválóan is beszél,
  • és ‘C nyelvei’ – ha vannak – olyan idegen nyelvek, amelyeket magas szinten képes értelmezni, de nem olyan kiválóan beszél.

A tolmácsok A és B nyelvük között mindkét irányba dolgoznak, a C nyelv azonban csak a forrásszöveg nyelve lehet, amelyről általában csak az A nyelvére dolgozik.

Elértések lényegesen sűrűbben fordulnak elő a C, azaz a kevésbé erős idegen nyelvet hallgatva. A C-től a B nyelvet rendszerint sok ezer óra hallott szöveg értelmezés, illetve beszédprodukció választja el.

10. SZÖVEGSZINTŰ PROBLÉMÁK

Míg a közvetlen beszédben a hozzáfűzések – megfelelő hangsúlyozás mellett – nem okoznak gondot, másodkézből nem mindig érthető, hogy egy mellékmondat csupán zárójeles volt, illetve hogy meddig tartott. Ezt egy szertelen előadó még fokozhatja azzal, ha a beszéde egymásból nyíló zárójelek végtelen sorozata, amelyek soha nem kerülnek lezárásra. Hogy minden asszociáció újakat nyit meg, jellemzően idős előadók hibája; jó esetben vázlattal készülnek, vagy jelen van egyfajta moderátor is, aki kordában tartja őket.

Szintén nem szerencsés ennek ellenkező esete, amikor a beszélő lényegi információkat hagy el valamilyen általános műveltség előfeltételezése miatt.

Nehezíti a tolmács dolgát a sok rosszul szerkesztett mondat is, pl. ha a beszélő másképp fejez be egy mondatot, mint ahogy az a kezdetéhez illett volna, félbehagy szószerkezeteket, gondolatokat, sok az újrakezdés, vagy nincs a mondatoknak határa.

8-9-10 Gyakorlati tipp: Az ügyfél ne legyen “király”

Ha lehetséges, kérdezzünk vissza egy jól tettenérhetően problémás szövegrészre, lehetőleg a kezdetekkor. Példák:

  • “Amikor azt mondja, hogy ‘a testvéremmel’, akkor idősebb/fiatalabb/fiú/lány testvérről van szó?” (a németben ugyanis muszáj konkretizálni)
  • “Amikor azt tetszik mondani, hogy ‘megcsináljuk’, akkor miről van szó?” (a németben háromféle névelő utalhat a tárgyra; így náluk potenciálisan több mindenre utalhat egy ilyen ige, nem mindegy tehát, hogy ihnt, sie-t vagy est választunk)
  • “Végülis jó vagy rossz, hogy ez történt?”

Ekkor járjunk elől jó példával a fogalmazásmód egyszerűségében és az artikuláció világosságában. Így a türelmetlen / hebrencs / szégyellős beszélő vagy előadó ráébred, hogy beszédstílusában mi lehet szuboptimális, és jó esetben igyekezni fog a továbbiakban világosabb lenni.

Nem vagyunk mi sem vizsgabizottság, sem a T. Bíróság; a tolmács alapvetően egy fizetett szolgáltatóként végzi a kötelességét – de pontosan ennek a kötelességnek része a félreértések megelőzése – ha a kockázatot éppen a megbízó vagy egy Nagyon Fontos Személy jelenti is.

11. FORRÁS- ÉS CÉLNYELVI SAJÁTOSSÁGOK

Léteznek könnyebb és nehezebb (az agyat kevésbé ill. jobban igénybe vevő) nyelvkombinációk, ill. egy adott nyelvpár kétféle nyelvi iránya is tartogathat eltérő kihívásokat. Két nyelvet összehasonlítva talán a legfeltűnőbb különbség azok eltérő információsűrűsége; pl. egy angol-magyar brosúrán vagy weboldalon a magyar szöveg kb. 20%-kal hosszabb, mint az angol eredeti. Tolmácsolásnál a nagyon tömören fogalmazó angol szöveget ezért csak nagyon gyors beszédtempóval lehet visszaadni magyarul. Ez nem jelenti azt, hogy ha megfordul a nyelvi irány, a tolmács leereszthet. Az angol megfelelő nem 20%-kal lesz rövidebb, mivel a magyar más, az angolt kikezdő szerkezeteket használ; ezenkívül a tömörebben fogalmazó nyelvre dolgozva a “számítási igény” megnő: nagyobb információmennyiségeket kell átfogni, többet kell anticipálni, és az első, intuitív megoldások szavait többet kell “pakolgatni”.

A nyelvi irányokat a nehézség skáláján a következőképpen lehet elhelyezni:

B → A C → A A → B A → C
kicsiny közepes nagy igénybevétel célszerűtlen

Szinkrontolmácsolásnál a sok kiejtett szó „fizikailag” fedi el az elhangzó beszéd következő egységeit. A mélyebb hangú tolmácsoknak pl. kedvezőbb, ha a beszélő magas hangú, és fordítva – de a gyakorlattal fejlődik a maguk és mások hangja szétválasztásának képessége.

Tömörebben fogalmazó nyelv-RE tolmácsolva viszont a fogalmazás von el minőségi erőforrásokat, még ha egységnyi idő alatt kevesebb szótagot kell is kiejteni.

Az indoeurópai nyelvek jelzős szerkezeteiket jobbra bővítik, míg a magyarban a legtöbbször balra kerülnek a jelzők. Ez mind az IE -> magyar, mind a magyar -> IE irányban ahhoz vezet, hogy meg kell várnunk a teljes jelzős szerkezet elhangzását, míg elkezdhetjük a reprodukcióját; tehát a jelzős szerkezetek emlékezetterhelők.

Egy példa a sűrűn használt szófordulatok angol és magyar változatának eltérő terjedelmére:

  • Előadó: „az Egyesült Királyság Európai Unióból történő kilépése által” (25 szótag)
  • Tolmács: „by the UK leaving the EU”

Még ha a rövidítések helyett mindent ki is mondott volna a tolmács, a szerkezet („by the United Kingdom leaving the European Union”) csak 17 szótag lett volna – az eredeti szótagszám 2/3-a. Az angol-magyar nyelvpár sebességkülönbségéhez ezen kívül a két nyelv artikulációs sajátosságai is hozzájárulhatnak; ugyanígy minden nyelvpárnak lehetnek specifikus tolmácsolási nehézségei.

FELHASZNÁLT IRODALOM

Horváth Ildikó 2015. Bevezetés a tolmácsolás pszichológiájába
Budapest: ELTE Eötvös Kiadó.

Klaudy Kinga 2012. Bevezetés a fordítás gyakorlatába
Budapest: Scholastica Bt.

Leave a reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.