A német nyelv változatai

A német nyelvterület a kontinentális nyugatgermán dialektus-kontínuum része, amelyben a szomszédos helyi tájszólásokat általában kölcsönösen megértik, és ahol a különbségek annál nagyobbak lesznek, minél távolabbi két tájszólást hasonlítunk össze. A teljes német nyelvterületben csak a szabvány-nyelv (Standardsprache) közös, amely átfogja a tájszólásokat és a regionális beszélt nyelveket, azonban ennek is legalább 5 változatát különböztetik meg (németországi vagy szövetségi, osztrák, svájci, luxemburgi és liechtensteini szabvány-német) [1]. Míg a szabvány-változatok közötti különbség viszonylag csekély, léteznek olyan tájszólások, amelyeket a német nyelvterületen belüli más beszélők alig értenek meg.

A német tájszólások osztályozása 19. századi kutatásokon alapszik. Ebben az időben kezdődött sok helyütt a köznyelvek, mint a szabvány-nyelv és a tájszólások keverékeinek kialakulása is. A 20. század közepe óta, különösen a II. világháború eseményei után a köznyelvek kiszorítják a régi nyelvjárásokat. Meghatározó befolyással voltak erre a menekülthullámok, a rádió és a televízió elterjedése és az irodalmi német szabvány-nyelv iskolai oktatása.

Szabvány-változatok

A pluricentrikus német szabvány-nyelv változatai egyrészt a szövetségi német, az osztrák és a svájci szabvány-német, másrészt – a normatív önállóság csekély mértékével – a liechtensteini, a luxemburgi, a kelet-belgiumi és a dél-tiroli szabvány-német.

Németországban, Ausztriában, Dél-Tirolban és Belgium német nyelvű részén a szabvány-német mindenkori változatai egy szabvány-nyelv valamennyi jellemző funkcióját ellátják. A Svájcban a szabvány-német svájci változata túlnyomórészt az írott nyelv területére korlátozódik, a köznyelvek majdnem kizárólag a svájci tájszólások. Luxemburgban a szabvány-német luxemburgi formája mellett létezik egy luxemburgi nyelv, amely egy szabvány-nyelv néhány funkcióját ellátja.

A szabványosított szókincs, amely a német nyelvterület mind a 7 nemzeti központjában azonos, Gemeindeutsch-nak (kb. = közös vagy általános német) hívják. Az átalános németnek ez a hiányos szókincse azonban nem tud létrehozni saját nyelvváltozatot (még kevésbé egy fölérendelt irodalmi nyelvet); de ez alkotja a 7 változat mindegyikének alapállományát.

Lásd még: A német nyelv változat-szótára, A szövetségi német irodalmi nyelv, Nyelvhasználat a Német Demokratikus Köztársaságban

német nyelvjárások

1. ábra: A német nyelv nemzeti és regionális változatai

Nyelvjárások

A német nyelvjárásokat általában a Benrath-vonal (a maken-machen izoglossza határa) mentén sorolják be. Északi oldalán beszélik az alsónémet nyelvjárásokat, amelyek a II. német hangeltolódást nem követték. Déli oldalán beszélik a felsőnémet nyelvjárásokat, amelyek a II. német hangeltolódásban érintettek.

A felnémet (Hochdeutsch; nyelvészeti értelemben) nyelvjárások feloszthatók közép- (Mitteldeutsch) és felsőnémet (Oberdeutsch) nyelvjárásokra. (Nyelv-) határként a közép- és felsőnémet nyelvjárások közötti határt korábban Karlsruhei vonalnak nevezték (euch/enk-vonal a frank-bajor és mähe/mähet-vonal a délfrank-sváb nyelvjárás-határon). Ma általánosságban a speyeri (appel/apfel-vonal), nyugaton viszont az ott majdnem azonosan futó germersheimi vonalat (Pund/Pfund-vonal) tekintik a felső- és a középnémet határának.

német nyelvjárások

2. ábra: A Benrath-vonal választja el az alnémet nyelvjárásokat (sárgával) az átmeneti területtől (türkízzel). A Speyer-vonal választja el az átmeneti területet (türkízzel) a felnémet nyelvjárásoktól (bronz színnel).

A legtöbb közép- és felnémet változatban a II. német hangeltolódás csak részben ment végbe, így a kelet-középnémet változatokban is, amelyek a szabvány-nyelv kialakulásához nagyobb részben járultak hozzá. A közép- és felnémet a felső- és legfelsőbb alemanntól, valamint a bajor tirolitól, amelyek egyedüli változatokként teljes mértékben átestek a második német hangeltolódáson, egészen az Ostbergisch-ig és a Mölmsch-ig, ahol egyedül az ik szó tolódott el az ich felé (ld. még Uerdinger-vonal = a középnémet legkülső északi határa). De általában a Benrath (maken/machen) -vonalat tekintik a felső német változatok északi határának.

Alnémetnek azokat a változatokat nevezik, amelyekben a második ill. a felnémet hangeltolódás nem vagy csak csekély mértékben ment végbe. Az alnémet (alsó-szász és kelet-alnémet) tulajdonképpen az ó-szászból származik és Észak-Németországban és Németalföld észak-keleti részében beszélik (ott „nedersaksisch” a megnevezése). Beszélői szigorúan önálló nyelvként tekintenek rá. Az alnémet Németországban és Hollandiában az Európa Tanács Nyelvi Chartájának keretén belül hivatalos státuszt kapott. Hamburg, Schleswig-Holstein, Alsó-Szászország, Mecklenburg-Vorpommern és Bréma német tartományok már korábban a Nyelvi Charta III. részének megfelelő oltalmat kértek az alnémetre.

Az alsó-frank alsó-rajnai változatai ugyanúgy, mint az alnémet nyelvjárások a második ill. felnémet hangeltolódáson nem vagy csak csekély mértékben mentek át. Nyelvtipológiai szempontból a határos holland nyelvjárásokkal közelebbi rokonságban állnak, mint a szomszédos németekkel. Ezért az alnémethez való besorolásuk vitatott.[2] Ugyanúgy visszavezethetők a németalföldi, mint az ó-alsó-frank (ó-németalföldi) nyelvekre is.

Az Uerdinger-vonal (ik-/ich-vonal) és a Benrath-vonal (maken-/machen-vonal) közötti nyelvjárások (Düsseldorf, Mönchengladbach, Krefeld, Neuss) úgy alsó-frank mint közép-frank vonásokat is mutatnak, és átmenetet képznek a középnémet-középfrank és az alsó-frank nyelvjárások között.

Az alnémet és a közép-frank nyelvjárásokat köznyelven általában Plattnak vagy Plattdeutsch-nak nevezik.

  • Felső-német nyelvjárások
    • Középnémet
      • Nyugat-középnémet (ld. még frank nyelvek)
      • Közép-frank (Ripuarisch, Moselfränkisch, Luxemburgisch, West-Lothringisch)
      • Rajnai frank (Pfälzisch, Hessisch, Nassauisch, Saarländisch, Ost-Lothringisch)
    • Kelet-középnémet
      • Lausitzisch-neumärkisch (keverék a kelet-alnémettel)
      • Felső-porosz
      • Sziléziai
      • Türingiai – felső-szász (gyarmati nyelvjárások)
    • Frank a felnémet és a középnémet közötti területen (a karlsruhei vonal szerint a középnémetbe és a speyeri vonal szerint a felnémetbe sorolva)
      • Kelet-frank, köznyelven „frank”
        • Ansbachisch
        • Erzgebirgisch
        • Hohenlohisch
        • Mainfränkisch
        • Oberfränkisch
        • Vogtländisch
        • Vorvogtländisch
      • Süd-Rheinfränkisch
    • Felnémet
      • Alemann
        • Felső-alemann (ide soroljuk a svájcinémet nyelvjárások többségét, valamint az elzászi déli részét)
        • Legfelsőbb alemann (svájcinémet nyelvjárások)
        • Alsó-alemann (ide tartozik az elzászi nyelvjárások legnagyobb része és a svájcinémet nyelvjárások)
        • Sváb
      • Bajor
        • Közép-bajor
        • Észak-bajor
        • Dél-bajor
      • Alnémet
        • Alsó-szász (nyugat-alnémet)
          • Észak-alsó-szász (észak-alnémet is)
          • Ostfälisch
          • Westfälisch
        • Ostniederdeutsch
          • Märkisch
          • Mecklenburgisch-Vorpommersch
          • Niederpreußisch
          • Ostpommersch
        • Alsó-frank
          • Niederrheinisch

Keveréknyelvek

A Missingisch felnémetből és alnémetből származó keveréknyelv osztályzása tisztázatlan. Hasonló a Petuh a maga fel-, alnémet, dán és dél-jütlandi nyelvi elemeivel. A dél-jütlandit az erős alnémet behatással és részben régebbi északi formákkal általánosságban a dán nyelv egyik nyelvjárásaként sorolják be. A Sydslesvigdansk (Südschleswigdänisch), a Schleswig-Holstein északi részén elterjedt dán változat is mutat német hatásokat, de egyelőre eldöntetlen, hogy nyelvjárásként, a birodalmi dán egyik változataként vagy keveréknyelvként osztályozandó.

A Missingsch és a Petuh mellett az alsónémet nyelv további keveréknyelvei is léteznek; itt elsősorban a hollanddal és a frízzel való keverékekről van szó, mint például a Kollumerpompsters. Ezeket a keveréknyelveket továbbra is az alnémet, a holland és a fríz keveréknyelveiként sorolják be.

Az Észak-Amerikában beszélt különféle keveréknyelvek, mint a Texasdeutsch, vagy a felnémet vagy az alnémet nyelv akcentusai vagy nyelvjárásai.

Léteznek német változatok és nem-germán nyelvek keverékei is. A németből és az alsó-szorbból jött létre pl. a Ponaschemu. A német nyelv ill. a felső-sziléziai nyelvjárás elemeiből álló Wasserpolnischt részben a lengyel nyelv nyelvjárásaként, részben önálló nyelvként osztályozzák.

A jiddis azonban, amelyet eredetileg a középfelnémetre vezetnek vissza, szláv és héber befolyás alatt önállóan fejlődött tovább, és saját írást is kifejlesztett. Ezért a nyelvtudomány általánosságban önálló nyelvként kezeli.

Tisztázatlan a Sziléziában még kb. 100 idős ember által beszélt Wymysörisch (Wilmesau-Deutsch) státusza.

Lásd még: Alemañol

Részletes információkat a német nyelvjárások jellemzőiről, történetéről és magáról a dialektológiáról a Wikipedia idevágó cikke tartalmaz.

Német alapú kreol nyelvek

A Namíbiában létrejött pidzsin nyelv a Küchendeutsch. A pidzsin nyelvek olyan közvetítő szerepű keveréknyelvek, amelyek két vagy több nyelv ötvöződéséből jöttek létre, és amelyek alapja a magasabb műveltségű vagy nagyobb számú lakosság anyanyelve. A Küchendeutschnak máig van kb. 15.000 – rendszerint idősebb – beszélője.

A telepesítéssel jött létre a mai Kelet-Új-Britanniában (Pápua Új-Guineában) az ún. Unserdeutsch, egy német alapú kreol nyelv. A kreol a pidzsin nyelvnél annyival több, hogy egy populáció anyanyelvévé is válik, és teljesebb nyelvi rendszerré fejlődik. Az Unserdeutsch mára szinte teljesen kihalt, mert a legtöbb beszélője kivándorolt, de a Pápua Új-Guineában beszélt Tok Pisin nyelv is tartalmaz kb. 150 német eredetű szót.

A nyelvtudomány Küchendeutsch és az Unserdeutsch nyelveket önálló rendszereknek tekinti.

A nemzetiszocialista idők koncentrációs táboraiban is létrejöttek pidzsin nyelvek. Ezek kulcsszavakból és gyakran kiegészítő nonverbális jelekből álltak. [3] [4] 1985-ben Wolf Oschlies javasolta az erre részben már használatos „Lagerszpracha“ fogalom általános használatát.

Források

A cikk a német nyelvű Wikipedia német nyelvről szóló cikkének része.

  1. Ulrich Ammon, Hans Bickel, Jakob Ebner u. a.: Variantenwörterbuch des Deutschen. Die Standardsprache in Österreich, der Schweiz und Deutschland sowie in Liechtenstein, Luxemburg, Ostbelgien und Südtirol. Walter de Gruyter, Berlin / New York 2004, ISBN 3-11-016575-9.
  2. Jan Goossens: Niederdeutsche Sprache – Versuch einer Definition. In: Jan Goossens (Hrsg.): Niederdeutsch, Sprache und Literatur. Eine Einführung. 2. Auflage. Wachholtz, Neumünster 1983, S. 13–15.
  3. Lustig, selbst Überlebender, hat 1982 eine Sammlung solcher Begriffe veröffentlicht.
    Oliver LustigCamp Dictionary, online-Version(2005, Concentration Camp Dictionary, 1982; mehrsprachig: ungar., de, eng., portug. und Italienisch. Bei isurvived.org).
  4. Sprache/n im KZ Buna/Monowitzauf wollheim-memorial.de (u. a. nach Primo Levi Leonardo Debenedetti).
Leave a reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.